Hűséges feleség, szűz vagy tragikus mártír? –Miért nem az, aminek látszik ez a 16. századi mestermű?

A Portrait of a Young Woman with a Unicorn alatt rejtőző, átfestett rétegek segítenek feltárni a festmény mögötti rejtélyt. Egyúttal azt is megmutatják, hogyan formálták és kontrollálták évszázadokon át a férfiak az „ideális nő” képét.

Mi történik, ha egy folklórból ismert mitikus lényt keresztezünk egy középkori kínzóeszközzel? A válasz a művészettörténet egyik legizgalmasabb portréja: Raphael Fiatal nő unikornissal című festménye egy nyugtalan mestermű, amely mintha nem tudna megmaradni egyetlen jelentésnél.

A festményt az olasz mester 1505–1506 között készítette, de a felszínét az évszázadok során többször átfestették, mindig új történetet adva neki. Bár a nő személyazonossága ma is ismeretlen, különböző nőideálokat testesített meg: a házassági hűség megtestesítőjétől egy vallásos szentig, aki egy tüskés kivégzőkerék mellett ül. A festmény szó szerint küzdött azért, hogy „egy történetet tartson”.

Az „anti-Mona Lisa”

Első pillantásra a kép egyszerűnek tűnik. A háromnegyedes póz, az összekulcsolt kezek és a háttérben elterülő táj emlékeztet Mona Lisa kompozíciójára, amelyet Leonardo da Vinci néhány évvel korábban kezdett festeni.

Raphael átvette a szerkezetet, de eltávolította a Mona Lisa titokzatosságát: nincs füstös sfumato, nincs rejtélyes mosoly. Helyette tisztaság és hűvösség jelenik meg a tekintet hidegebb, távolságtartóbb.

A szűz és az unikornis

A kép bal alsó sarkában egy apró unikornis látható, amelyet a nő gyengéden tart. Az unikornis a szüzesség szimbóluma volt, és a legenda szerint csak egy szűz képes megszelídíteni.

Ez alapján valószínű, hogy a festmény eredetileg eljegyzési vagy házassági portré volt, amely a nő erényét hangsúlyozta. Lehet, hogy a modell Laura Orsini della Rovere volt, de ez nem biztos inkább egy általános nőideált képvisel.

A szent és a kerék

A ma látható kép azonban nem azonos azzal, amit évszázadokon át ismertek. A 17. század végén egy ismeretlen festő teljesen átalakította: az unikornist eltüntette, és a nőt Saint Catherine of Alexandria alakjává változtatta.

Ehhez hozzáadta a szent attribútumait, például a tüskés kereket, amellyel a legenda szerint kivégezni próbálták.

Az eltűnt kiskutya

A 20. században röntgenvizsgálatok során felfedezték az eredeti rétegeket, és visszaállították az unikornist. Később még mélyebb réteg is előkerült: egy kis kutya, amely a házastársi hűség szimbóluma volt.

Ez a motívum más híres művekben is megjelenik, például The Arnolfini Portrait vagy Venus of Urbino esetében.

Egy rétegekből álló jelentés

Az elmúlt 70 évben a festményt egyfajta „palimpszesztként” értelmezik olyan műként, amelyben egymásra rakódnak a jelentések. A nő alakja folyamatosan változott:

• hűséges feleség
• szűz
• mártír szent

A festmény így nemcsak önmagáról szól, hanem arról is, hogyan formálták a női ideálokat férfi művészek és megrendelők.

Mai jelentősége

A festmény különösen aktuális ma is: emlékeztet arra, hogyan alakítjuk és manipuláljuk az identitásunkat. Ahogy a portré rétegei változtak, úgy mi is folyamatosan alakítjuk, szűrjük és néha hamisítjuk önmagunk képét például a közösségi médiában.

Soha korábban nem volt ennyire könnyű rögzíteni és megőrizni önmagunk képét, miközben ennyire bizonytalanok vagyunk abban, kik is vagyunk valójában.